Az előző részben röviden összefoglaltam, milyen tapasztalataim voltak az összeszerelésnél, a mostani részben pedig elmesélem a használat nehézségeit. 

Mint az előzőben is leírtam ez a technológia még nagyon messze van attól, hogy csak annyi legyen a nyomtatás, hogy kiválasztom a nyomtatandó darabot, megnyomom a print gombot és várom hogy kész legyen. A nyomtatás előtt-közben-után rengeteg dologra figyelni kell, sok mindent be kell állítani:

Ha mi tervezzük az alkatrészt, számtalan hibán elcsúszhatunk, erről majd összehozok egy külön posztot

Ha letöltjük valahonnan, akkor is figyelni kell, hogy kinyomtatható legyen a modell. Jó letöltő helyek a thingiverse.com ,grabcad.com, de van még millió másik, pl a sketchfab.com ami művészeknek hasznosabb, érdemes a google-ben szétnézni. A legtöbb helyen statikus modellek vannak, de sok olyan is előfordul, ami paraméterekkel megadott modelleket generál és azokat lehet kinyomtatni. Pl. doboz modell generátor, aminél megadható a szélessége, magassága, hossza valamint egyéb paraméterek, ezek alapján hoz létre egy modellt stl formátumban, ami már a nyomtató szoftverekkel megetethető.

A lényeg, hogy szerezzünk olyan modellt, amit ki tudunk nyomtatni. Azt, hogy mit lehet és mit nem, megérne egy külön posztot, de a használat során úgyis rájön az ember mindezekre.

Az ágy magasság pozíciójának beállítása nehéz, de nem szabad kihagyni. A rossz beállítás rossz első (vagy több) réteget eredményez, és használhatatlan lesz a kész darab. Azért is bonyolult, mert az ágy 4 csavarral csatlakozik a nyomtatóhoz, és emiatt nem feltétlen esik egy síkba (3 pont határoz megy egyértelműen egy síkot), emiatt nyeregfelület alakulhat ki, vagy az egyik csavar lentebb lesz mint a többi, és emiatt nem lesz sík a felület. (kép) A rossz beállítás leggyakrabban az első layer kinyomtatásakor már látszik, vékonyabb vonalat húz a nyomtató és emiatt ezek nem érnek össze, és a kontúrcsíkok csúnyán leválhatnak. Roszabb esetben a többi réteg is hasonlóan néz ki, a monkadarab pedig szétesik, de legalábbis gyenge lesz. Ellenkező esetben (kép) előfordulhat, hogy a fej hozzányomódik az ágyhoz és olyan lesz, mintha sokkal több anyagot nyomna ki az extruder, mint kellene. Ebben az esetben sem lesz szép a kész darab. A beállítások során szerzett tapasztalatokról is lesz egy külön poszt.

Miután beállítottuk a magasságot, a nyomtató szoftver paramétereit kell jól belőni, ennek függvénye hogy egy halom műanyag szemetet csinálunk, vagy magát a Dávid szobrot. Ehhez a nyomtatóhoz a Repetier passzol legjobban, ennek bemutatása szintén a beállítások posztban lesz.

A nyomtatás előtt a nyersanyagtól függően érdemes megfontolni, hogy valami ragasztóanyaggal bevonjuk a printer bed-et. Ez lehet direkt erre való ragasztószalag, hajlakk vagy ragasztó. Ez azért fontos, mert mindegyik műanyag hajlamos a nyomtatási folyamat során a vetemedésre, azaz a hőmérsékletkülönbség miatti (f)elhajlásra, aminek következtében a munkadarab könnyen elválik az nyomtatóágytól és ennek mértékétől függően vagy csak ronda lesz azon a helyen, rosszabb esetben teljesen elválik és ezért elmozdul. Utóbbi eset biztos kuka.

Az én tapasztalatom szerint a ragasztószalag drága, a hajlakk PLA-val nem ragadt eléggé, a sarkok gyakran felkunkorodtak. A legjobb megoldást (és egyben olcsó is) a poliakrilát ragasztó adta. A poliakrilát ragasztók bárhol kaphatóak, papírboltban, Obiban, Praktikerben. Ezek olcsó papírragasztók, amik elég erősek ahhoz, hogy odaragasszák az első réteget az ágyhoz, de könnyen leszedhető a kész modell (esetleg meleg vízzel lehet segíteni). A legöbb ragasztót érdemes 2:1 arányban higítani (2 ragasztó, 1-1.5 víz), különben mégsem lesz olyan egyszerű leszedni a nyomtatóról. Felvinni kis festőecsettel érdemes. {kép} A ragasztás kibír kb 10 egymás utáni nyomtatást is. Másik lehetőség a ragasztó stick-ek használata, de ezt nem próbáltam, de kecsegtetően egyszerűnek tűnik csak végighúzni párszor az ágyon, kihagyva a ragasztó vízzel mixelését. Ráadásul akkor már nem csak 1 kenésre elegendőt készítünk, így a megmaradt ragasztóval valamit kezdeni kell. Legalább valami fóliát rakjunk rá, ne száradjon be másnapra, úgy kibírja hetekig. Előfordulhat, hogy a ragasztó olyan erősen odaragasztja a modellt az ágyhoz, hogy nem lehet leszedni. Ebben az esetben az üveget le kell szedni az ágyról, és meleg víz alatt a ragasztó is lassan kioldódik a modell alól, aminek hatására könnyebben leválik az ágyról. A probléma ilyenkor az, hogy a ragasztót ismét fel kell applikálni a felületre és a magasságot megint kalibrálni kell, ami sok időt vesz el, ráadásul a vizes ragasztó pont olyan mint a takony.

Ha kész a ágy magasság kalibrálás, belőttük a nyomtatási paramétereket a programban (slicer) valamint a ragasztó is a helyén, nem marad más mint a nyomtatás. Én ilyenkor mindig ott ülök a gép felett és nézem legalább az első réteget (ami sok percig eltarthat) egy lámpával világítva. Szerintem sokan ugyanígy csinálják a világon. Ha rossz a magasság, még után lehet állítani. Különböző bonyolultságú modellek más-más nyomtatási beállításokat igényelnek. Nem lehet pl nagyon kicsi és bonyolult geometriájú darabokat gyorsan nyomtatni, mert a nagy sebességnek rezgés {rezgés kép}, hiányos helyek és oozing lesz a vége. Ez utóbbi kifejezés azt jelenti, hogy a nyomtató a szál olvasztása és a gravitáció miatt lassan magától is ereszti ki a megolvasztott műanyagot, aminek a következménye, hogy gyorsmenetben (amikor nem nyomtat, csak elmegy egyik pontból a másikba) szintén húz egy nagyon vékony műanyag csíkot maga után {oozing kép}, és a kész modell tele lesz ilyen vékony szálakkal, ami miatt az esztétikussága nagymértékben romlik. A nagyon lassú nyomtatás pedig azt eredményezi, hogy az extruder alatt levő anyag megolvad, és a modell úgy fog kinézni, mint az olvadt gyertya, szintén nem szemet gyönyörködtető. Az, hogy milyen modellhez milyen beállítás szükséges, nem lehet röviden leírni, csak a tapasztalatok alapján finomhangolni. Egy idő után menni fog.

Ennél a nyomtatónál az a tapasztalatom, hogy igen érzékeny a beállításokra, azt viszont nem tudom, hogy a többinél ez mennyire igaz. Mivel a nyomtató függőleges tengelyei igencsak excentrikusak, ezért a nyomtatómnál a nyomtatott modelleken mindig látható vízszintes csík a függőleges tengely menetemelkedésével megegyező frekvenciájú. {csik kép} Ez abból adódik, hogy a motorok tengelyei egy rugalmas csatlakozóval csatlakoznak a függőleges tengelyekhez, és a kapcsolat valami miatt excentrikus, nem is nagyon állítható. Ez elviselhető, de hosszútávon nem megoldás így hagyni, ezért rendeltem olyan motorokat, amiknek a tengelye egyben a függőleges menetes tengely is, így az excentrikusság eleve kizárt. 

Összefoglalva a tapasztaltakat: ez a nyomtató sok gondoskodást igényel, de a kész modell egész jó minőségű lehet, jó beállításokkal.